Vadászkutya mustra – I. rész

Egyes kutyafajtákról jóformán mindenki tudja, hogy a tagjai verhetetlenek a vadászatban. Viszont bőven akadnak olyan példák is, akikre senki sem gondol. És hogy miért érdemes tisztában lenni az ilyesfajta, ösztönös viselkedési mintázattal? Azért, mert a vadászatra való hajlandóság és tehetség nagymértékben meghatározza a négylábú személyiségét. Azaz ha ismerjük a kvalitásait, akkor könnyen kiaknázhatjuk az azokban rejtőző előnyöket, ugyanakkor kivédhetjük az esetlegesen, az ösztön megélésének hiányából fakadó nehézségeket. Mert azért utóbbi jelenség viszonylag sűrűn előfordul, és kutyák százainak keseríti meg az életét. A gazdikról nem is beszélve. Pedig nem bonyolult egyensúlyt teremteni a zsigeri, ösztönös reakciók ki és megélése között.

A magyar vizsla az érzékeny nagyvadász

A magyar vizsla érdemeit napestig lehetne sorolni. Intelligens, érdeklődő, nyitott és könnyen motiválható. Gazdája szavát, mozdulatait figyeli, issza és azonnal reagál rájuk. Pusztán dicséretekkel is inspirálható.

Nagy mozgásigénnyel rendelkezik, ami atletikus alkatát elnézve nem meglepő jellemvonás. A sík terepek nagy vadászmestere, de bárhol helytáll, már ami a nagyvad becserkészését illeti.

 

Az apportírozás kiváló “helyettesítővé” válhat, hiszen ilyen módon valódi zsákmányejtés nélkül élheti ki ösztöneit. Kellő mennyiségű és minőségű mozgatás mellett akár lakásban is tartható. Hűsége és ragaszkodása megingathatatlan.

Híres magyar kutyafajta, tehát nemzeti, kulturális örökségünk része.

A két legismertebb változata, ahogy azt egy előző írásunkban részletesen kifejtettük a rövidszőrű és a drótszőrű.

Kicsi a bors, de bátor, avagy a dobogó második fokán a tacskó

Bátor, szívós, kitartó – ezek a legbeszédesebb jellemvonások, amik a tacskóról elmondhatóak. Kiváló szaglása sohasem viszi tévutakra. Értelmes, tanulékony, ugyanakkor csökönyös, önfejű és makacs.

Sértődékenységéhez kedves természet társul, szóval hosszútávon esélytelen haragudni rá, és ő is hamar feloldódik és félreteszi vélt vagy valós megbántottságát. Mozgásigénye természetszerűen nagy, viszont ennek ellenére, ha kellően aktív életet élhet, akkor családi házban és lakásban egyaránt jól érzi magát.

Kifejezetten mókás társ, aki az idegenekre bizalmatlanul, olykor heves “szóáradattal” reagál. Mindenről és mindenkiről határozott véleménnyel rendelkezik, hiszen a személyisége is erőteljes, karakteres.

Ösztönei könnyen jó mederbe terelhetőek: a séta, kirándulás, túrázás izgalma pillanatok alatt elvarázsolja, de apportírozásra is megtanítható.

A szetter a nyugalom kutyaszobra

A szetter ragaszkodó, kedves jellemű, határozottan nyugodt és könnyen tanítható. Kemény, munkabíró fajta, az időjárási viszontagságok sem hatják meg különösebben. A nevelése és tanítása egyszerű, mivel nagyon fogékony, érdeklődő és nyitott. Nem meglepő módon, vadászkutyához méltóan a mozgásigénye jelentős, így aztán a nagy séták, futtatások kihagyhatatlanok az életéből.

Mentális kvalitásait kihasználva, újabbnál újabb trükkökre tanítható, így az energiái jó irányban köthetőek le.

A spániel könnyen képezhető, még a makrancossága ellenére is

A spániel kiképzése nem jelenthet akadályt, pedig a személyiségében olykor teret kapnak a makacskodás elemei. Határozott, de szerető gazdikézben ezek a nem kívánatos jegyek idővel teljesen visszaszoríthatóak. A munkában, legyen az játék, apportírozás, vagy éppen nyomkövetés fáradhatatlan és kitartó.

Élénk, kifejezetten bohókás, vidám természetű, minden és mindenki érdekli, és ennek megfelelően hevesen kommentálja is az eseményeket. Számtalan fogásra megtanítható, túl a nyomkövetésen, amivel egyébként egy az egyben kiaknázhatóak az ösztöneiben rejtőző értékek. A játékot, a törődést nagyon élvezi, tehát trükkös módon is felszínre hozhatóak a képességei. Családcentrikus fajta, aki megfelelő mozgatás mellett lakásban is jól elvan, különösen, ha nem hagyják magára.

A retrievert a vére hajtja, akár még a jéghideg vízbe is

A retriever vadászatra született. Szülőföldjén a jéghideg vízbe ugrálva halászta ki a zsákmányt, nem meglepő, hogy a lábujjai között húzódó hártya illetve a vidraszerű farok jellegzetességei közé tartoznak. Vízbe teremtetett. Ha már láttál mondjuk egy labradort pancsolni, akkor valószínűleg nem ismeretlen számodra az az életérzés, ami a retrieverek sajátja. Az apportírozást nagyon kedveli, örömmel végzi, így aztán az energiái értékes formában törhetnek a felszínre.

Intelligens, értelmes, érdeklődő. Jutalomfalattal nagyszerűen motiválható. Nem csoda, hogy jelenleg Magyarországon a legtöbb vakvezetőkutya, fajtáját tekintve labrador-retriever. Nagyon könnyen tanítható, élvezi a kihívásokat és azok teljesítését. Nagy a mozgásigénye, de pusztán fizikai fárasztással nem köthető le. Konkrétan nélkülözhetetlen számára a mentális edzés.

Lassan, aprólékosan keres, tehát gondos abban, amit csinál, és ez természetesen nemcsak a vadászásra igaz. Kényesnek vagy éppenséggel makacsnak egyáltalán nem nevezhető. Ragaszkodó fajta, ugyanakkor viszonylag könnyen alkalmazkodik az új emberekhez, helyzetekhez. Az időjárási viszontagságok nem okozhatnak problémát: télen-nyáron jól érzi magát a szabadban, de a lakáslét sem jelenthet kihívást a számára.

A kulcs az esetében a törődés, az aktív “foglalkozás”. Még idősebb korban is hajlandó az újdonságok elsajátítására, azaz a taníthatósága egész életében kimagasló.

A kopó lekoptathatatlan

A helyzet az, hogy a kopó derűs, vidám, mókás, és nyugodt természetéről híres. Meg a ragaszkodásáról. Konkrétan, a szó nem pejoratív értelmében levakarhatatlan.

A képzése, tanítása könnyed, hiszen érdeklődő, élénk és örömmel tanul. A tudásában, és annak alkalmazásában megbízható, míg a kivitelezésben kitartó.

Az erdélyi kopóról egy előző cikkünkben már írtunk. A magyar kutyafajta az utóbbi években némileg háttérbe szorult, hiszen a vadászat körülményei nagymértékben megváltoztak. A tenyésztés jelenlegi állapota sem túlságosan fényes, pontosan azért, mert a keresettség jelentősen csökkent.

Pedig a kopó kifejezetten társasági lény, a gazdájához mindenek felett hűséges, ragaszkodó, családbarát. Az energiái a vadászterepen kívül is hasznosíthatóak. Nagyjából bármire megtanítható, de az apportírozás vagy éppen az agility határozottan fajtára szabott választások.

A vadászkutya nem a négy fal közé való?

A kérdés helytálló, a válasz, azonban egy kicsit bonyolultabb egy rávágható igennél vagy nemnél.

Nyilván a négy fal szabta határok kötöttségekké, sőt korlátokká válhatnak akkor, ha a kutyának nincsen lehetősége felszabadítani a feles energiáit. Az ilyen, felgyülemlett és le nem vezetett feszültség idővel idegrendszeri problémákhoz vezethetnek. Tehát ennek a fele sem tréfa. Nem egy kutya idegei mentek tönkre a bezártságban, és az unalomban.

A vadászkutya pörgésre, futásra, aktív életmódra vágyik, és nem pusztán fizikai értelemben. A vadászat azon túl, hogy komoly erőnlétet és állóképességet igényel, mentálisan is jelentékeny igénybevételnek számít.

Szóval a négy fal akkor ténylegesen börtön, ha nincsen lehetőség a fizikai és szellemi kiteljesedésre. Viszont ha a lefárasztás mindkét formája adott, akkor a lakás pihenő, alvóhellyé változhat, ami teljesen rendben van.

Ha rajongsz a vadászkutyákért, akkor nem kell lemondanod a kedvenc fajtádról. De a felelősségvállaláshoz hozzátartozik a kellő mennyiségű és minőségű idő “feláldozása”. Ami persze egyáltalán nem áldozat, pláne ha örömmel adod. Mert az nem is lehet kérdéses, hogy kedvenced örömmel fogadja majd a gondoskodást, a figyelmet és boldogan veti bele magát a feladatok sűrűjébe.