Megmutatjuk a tengerimalacok valódi arcát, emberek rajzolta maszkok nélkül
A tengerimalacokat sokan anélkül megítélik, hogy ismernék őket. Mondván a malac, mindegy milyen lusta, lomha és nem túl okos állat. Ez az elképzelés több ponton is erőteljesen hibádzik. Egyrészt a malacok, mindegy milyenek nagyon intelligens állatok. Taníthatóak, és érzelmi szinten is sokféle megnyilvánulásra képesek. Másrészt attól még, hogy egy állat a malac szót viseli a nevében egyáltalán nem biztos, hogy egy csüngő hasú, röfögő jelenségről beszélünk. Kiváló példái mindennek a tengerimalacok, akik mókás, jópofa, aktív és izgalmas élőlények. Úgyhogy le az előítéletekkel és elő a ketrecekkel!
Az élettér nagysága és milyensége meghatározó a tengerimalac viselkedése szempontjából
A bevezetőben említett fals vélemények tapasztalatokból születtek vélhetően. Ezek szerint akkor mégis félig-meddig igazak a feltételezések? Igen, de nem ösztönből vagy zsigerből. Hanem azért, mert az ember ilyen körülményeket teremtett. Most akkor, hogy is van ez?
A tengerimalac egyáltalán nem naplopó fajta. Nagyon szeret felfedező túrákat tenni, jönni-menni. Ha és amennyiben erre lehetősége nyílik. A természetben ennek nincsen sem területi, sem minőségi akadálya. Viszont az otthoni tartásra vonatkozó jellemzők olykor hihetetlenül távol esnek mindattól, ami ideális.
A szűk kis ketrec, az aprócska szénatartó, és a mini etető triumvirátusa nem ritka látvány a malactartók körében. S bizony ennél szomorúbb közeget el sem lehetne képzelni az amúgy izgő-mozgó rágcsálók számára. Akik nyilván nem tehetnek mást, mint alkalmazkodnak. Ez az élet farkastörvénye: aki nem idomul a körülményeihez, a külvilága teremtette közeghez az bizony az életével is fizethet. Úgyhogy a rabláncon tartott élőlények kénytelenek hozzászokni a tunyasághoz, a kevés mozgáshoz, és az egész napi tétlenséghez. Nincs más választásuk ugyanis. Rácstól rácsig mégsem rohangálhatnak napestig.
Ha pedig hosszabb idő után kitárul előttük a világ könnyen lehet, hogy már nem tudják sem felfogni, sem értékelni, sem kihasználni az átalakult kereteket. Mert számukra mindez idegen, ismeretlen. Az ösztönök elnyomásával azok idővel elcsendesülnek, végül elhallgatnak. Örökre.
Nem akartunk ilyen gyászos képet festeni a tengerimalactartással kapcsolatos általános jelenségekről. De mindez az igazság egy gyakran tapasztalható szeglete. Viszont a kivételek erősítik a szabályt, és a cikkünknek többek között ez is a célja: a kivételek biztatása, mert van még boldogan futkosó tengerimalac a nap alatt!
Na, de mi van akkor, ha a helyhiány szorongat?
Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogyha amennyiben nincsen túl sok variálási lehetőséged a térkihasználás tekintetében, akkor ennyi? Vége? Viszlát tengerimalactartás?
Nem, természetesen nem! Nincs másra szükséged, mint némi kreativitásra. A kisebb helyek is berendezhetőek úgy, mint egy tengerimalacokra optimalizált kalandpark. Csúszdák helyett jöhetnek a mászófelületek, a rohangálást biztosító játékok, és az izgalmas kihívást jelentő, bújócskára sarkalló egyéb kiegészítők.
Saját kezűleg is berendezheted kedvenced életterét, kitalálva a lak felépítését.
Hivatalosan a 120×160 cm méretű ketrec a minimálisan ajánlott. Ekkora nagyságú tér elegendő a tartáshoz, ha és amennyiben a tengerimalacnak lehetősége nyílik a rohangálásra. Mondjuk egy neki kialakított kifutóban. Vagy a tengerimalacbiztossá varázsolt lakásban. Esetleg a kert egy elkerített szegletében.
És hogy mi van akkor, ha a fenti körülmények még csak megközelítő szinten sem adottak?
Akkor bizony horror és terror léphet fel. A tengerimalacok ugyanis a felgyülemlett energiáktól stresszessé válhatnak. A folyamatos frusztráció pedig agresszívvá, antiszociálissá formálhatja őket. Vagy éppen a megjelenő depresszió következtében elveszíthetik a lelkesedésüket, az életkedvüket.
Milyen gyakran érdemes nagytakarítást tartanod?
Nagyjából hetente egyszer jó, ha időt és energiát szánsz tengerimalacod otthonának a rendberakására.
Ez nem azt jelenti, hogy az alom felső rétegét eltávolítod, aztán feltöltöd újjal az egészet és már vége is a takarításnak.
Ez bizony kőkemény erőbevetést igényel. Az alom eltávolítása után mehet forró víz alá a ketrec és kezdődhet a súrolás. Ha makacsabb szennyeződésekkel találod szemben magad, akkor enyhe ecetes oldattal rásegíthetsz a makulátlanná varázslásra. Persze az alapos átöblítés így még hangsúlyosabb feladat!
Ha a ketrec csillog-villog, akkor mehet a tiszta alom és a visszarendezés.
Az etető és vizes tál tisztán tartása mindennapos kötelesség.
Mi az ugrik, mászik és a házikója tetején csücsül? Kitalálod?
A tengerimalacokról viszonylag kevesen tudják, hogy nemcsak szeretnek, hanem tudnak is mászni, ugrani. Nyilván a patkányok vagy éppen a hörcsögök ügyesebbek, de ez semmit sem von le a tetteik értékéből.
A képességeiket a mindennapi gyakorláson keresztül fejlesztik. Szóval minél több lehetőségük van a kimozdulásra, a kúszásra-mászásra és ugrabugrálásra, annál erősebbek és profibbak lesznek.
Egy edzett tengerimalac akár 10-20 cm magasra is fel tud ugrani. Mondjuk a házikója tetejére. Ahonnan aztán jól belátható a nagyvilág. Ezért jó ötlet lapos tetejű lakot vásárolnod a ketrecbe, mert így kedvenced “kiülőként” is használhatja, ha úgy tartja kedve.
A lépcsőkre felmászás, a rámpákon áthaladás is kedvelt tengerimalac tevékenység. Kis kreativitással az egyes berendezési tárgyak tovább fejleszthetőek, bővíthetőek, magasíthatóak és tágíthatóak. Fa lemezek beépítésével például lépcsőszerű akadályokat képezhetsz, amik tökéletesen alkalmasak némi szintugrásra.
A nagyméretű kifutó az igazán befutó
Ahogy azt fentebb is említettük, ha nem áll rendelkezésedre elegendő hely a ketrec bővítésére, akkor nagyszerű megoldás egy igazán befutó kifutó kiépítése.
Ami lényeges, hogy a terep biztonságos közegként szolgáljon a tengerimalac számára, szóval a ragadozók kizárása nélkülözhetetlen. Illetve a szökésbiztosság megteremtése is elengedhetetlen, mivel a rágcsálók nagyon érdeklődőek, úgyhogy simán élnek a világ felfedezésének lehetőségével.
Mivel nagyjából 20 centinyit képesek ugrani, így a kifutó magassága jó, ha eléri legalább a 30 cm-et. A földbe vájt variációk kedveltek, de fallal körülvett “földszinti” alternatívák is kivitelezhetőek.
A megfelelően szigetelt házikó alapvető kellék, ami zordabb időjárási körülmények között is óv, véd. A különböző búvóhelyek kialakítása elmaradhatatlan lépés, mert szabad tér ide vagy oda, azért a bújócskázás örök és megunhatatlan tengerimalac hóbort.
Minél több búvóhely, alagút, mélyedés, rámpa, lépcső, azaz akadály színesíti a kifutót annál jobb.
Az etetők és itatók folyamatos felügyelete lényeges momentum. A friss víz biztosítása talán még fajsúlyosabb, mint az állandó kajaszervírozás. Persze az utóbbi is roppantul fontos, pláne egy eleget mozgó példány esetében.
Miről ismerhető fel a tengerimalac Paradicsom?
Ha a fent ecsetelt kritériumok és jótanácsok mentén alakítod ki kedvenced lakhelyét, akkor hihetetlen élményekben lehet részed. Megismerheted a tengerimalac lét valódi szabadságát, boldogságát és korlátlanságát. Felfedezheted, hogy mennyire vidám, jókedvű élőlényről van szó, aki csak arra vágyik, hogy futhasson, mászhasson, élhessen, az ösztönei hívószavának engedelmeskedve.
A tengerimalac rajongók egybecsengő véleménye, hogy a kedvencük nemcsak a szabadság kiélvezésében jár az élen. Az intelligens élőlények érzelmileg is fejlettek, azaz kötődnek a gazdáikhoz. Ezt ki is mutatják a maguk módján. A habitusuk, ha a körülményeik ideálisak humoros, vicces, jópofa és nagyon kedves.
Meghálálják a gondoskodást és a figyelmet, a törődést. És viszonozzák a feléjük áradó szeretetet. Úgyhogy most, hogy lebontottuk az összes tengerimalactartással kapcsolatos falat, melyek téveszmék tégláiból épültek fel, te is befogadhatod életedbe azt az egyedülálló pulzálást, amit egy kiteljesedett tengerimalac képvisel.
