Bearded collie a szakállas energiabomba

Aktivitás, magabiztosság, elevenség, energikusság. Így jellemezhető a leghitelesebben a bearded collie. Kirobbanó formájához kedves, szeretettől túláradó természet társul. Agresszióra egyáltalán nem hajlamos. Sőt. Az életcélja, hogy a gazdájának a kedvében járjon. Alkalmazkodó, emberszerető fajta, aki nem retten vissza a kihívásoktól. Vidámsága nemcsak jól látható, hanem hallható is, mert ha a temperamentuma elragadja hajlamos örömteli kurjantásokkal a világ tudtára adni: minden rendben!

A bearded collie még az árnyékától is fél?

Nem. A fajtára sokan rányomták az ijedős bélyeget pusztán azért, mert nem szereti a hangos, hirtelen zajokat. A viharok konkrétan megijesztik, ezért amíg el nem csitul az égi áldás, szeret egy nyugodt sarokban meghúzódni. Ám pusztán ebből az egy jellemvonásból arra következtetni, hogy félős fajta óriási melléfogás. Érzékenysége, azonban vitathatatlan. Valójában érdemes megfigyelni, hogy hogyan reagál a számára rémisztő zajokra. Mert bár megretten, ugyanakkor nem veszíti el az egyensúlyát, lelki békéjét és nyugalmát. Ez határozottan ritka jelenség, ami stabil lelkiállapotról árulkodik.

Az éberség hozzátartozik az ősöktől hozott tulajdonságaihoz. Hiszen ez a fajta a skót juhászkutya leszármazottjaként évtizedekkel ezelőtt a nyájak őrzésére, terelésére “szakosodott”. A nyugalom, azonban szintén jellegzetes karakterjegye, úgyhogy túlzott reakciókra, túlreagált megnyilvánulásokra abszolút nem kell tőle számítani. De ez nemcsak azt jelenti, hogy a fajta nem a hevességéről híres, hanem azt is, hogy az erőteljes, szigorú vagy már-már domináns parancsokat simán képes figyelmen kívül hagyni. Számára az ilyesfajta kommunikáció semmilyen szinten nem kívánatos. Így aztán a lágyabb, csendesebb tónusban kiadott parancsszavak pillanatok alatt célt érnek.

Elő a kefékkel, jöhet a szőrszálhasogatás!

 

Na jó, azért nem szó szerint! De az tény, hogy a bearded collie szőre igazi “gyűjtőhely”. Gallyak, levelek, föld és murvadarabok – akármi beletapadhat a hosszú, impozáns megjelenésű bundába. Még jó, hogy a koszfoltok jelentős része magától lepörög, a többi pedig szabad kézzel pikkpakk eltávolítható. Ettől függetlenül azért érdemes némi lakásba behurcolt szennyeződéssel számolni az esetében.

Annak ellenére, hogy a beardie (ahogy sokan becézik a fajtát) szőre hosszú, tömött, lévén a fedőszőr alatt aljszőrzet lapul, mégsem tűnik túlsúlyosnak. A bozontossága nyurga testet takar, s ez az atletikus alkat a nem mindennapi szőrállomány mellett is látványosan mutogatja magát.

A juhászkutya múltat le sem tagadhatja. A slank testfelépítéséhez aktív, energikus személyiség tartozik. Az orrnyereg szőre jóformán ritkásnak hat az arc és áll bozontja mellett, ami gyakorlatilag szakállat alkot. Innen is kapta a bearded (szakállas) elnevezést.

A fajta eredetéről túl sok hiteles információ nem áll rendelkezésre. Nagyjából annyi bizonyos, hogy a kelet-európai vagy ázsiai juhászkutyák tekinthetőek az ősöknek, akik az akkori nyájakat: bárányokat, marhákat terelgették. Olykor kontinenseken keresztül, így biztosítva mindenütt a vérvonalak keveredését. A fajta nem mindennapi megfigyelőképességgel büszkélkedik. Egyes feljegyzések szerint olyan is megesett egykor, hogy Londonból Skóciába kizárólag “kutyai” kísérettel érkezett haza a marhacsorda. Érintetlenül. Ennél több, azonban nem ismeretes az eredetéről, feljegyzések híján. Ami biztos, hogy a XX. század közepén egy szerencsés véletlen folytán egy aprócska barna-fehér kutyakölyök jó kezekbe került, s a fajta újjászületett.

A tenyésztés zsákutcái a beardie történetében is sötét korszakokat idéztek elő. Azok a tenyésztők, akik csak a külsőre fókuszáltak egy félős, ugyanakkor agresszív fajtát hoztak létre. A szőrzet súlya hordhatatlannak számított, amit meg is sínylettek a kutyák. Szerencsére a józan ész átvette az irányítást, s újra a belső karakterjegyek kerültek a figyelem, na meg a tenyésztés célkeresztjébe. Az intelligens, sportos, érzékeny családi kutya képe és víziója az, ami mára már valósággá vált.

Modern vagy régi típusú beardie a jobb választás?

A modern fajta azokat a jellemzőket hordozza, amiket fentebb, mint sötét tenyésztési zsákutca emlegettünk. Az extra hosszú bunda kezelése roppantul komoly kihívást jelent. Ezzel szemben a régi típus középhosszú szőre sokkalta egészségesebb, mind “viselés”, mind ápolás szempontjából. Az egyéb, személyiségre vonatkozó pozitívumokról nem is beszélve. Tehát a show kedvéért kitenyésztett modern fajta preferálása nem célszerű. Még akkor sem, ha első látásra a bundatömeg vonzónak, különlegesnek tűnik. A kérdés az, hogy mi ennek a szépségnek az ára? S ha őszintén akarjuk meghozni a választ, akkor az elismerés, miszerint súlyos ár fizetendő a hullámzó szőrért elengedhetetlen.

A bearded collie energiái lekötésre várnak

A bunda ápolása nem jelenthet kihívást. Hetente vagy kéthetente bőven elegendő átfésülni. Kis érdekesség, hogy a fajtára nem jellemző az erőteljes szőrhullatás. Szóval ilyen téren alig akad vele teendő. Ám annál több a feladat, ha az energiái hasznosítása kerül előtérbe.

Aktivitás és életvidámság jellemzi, amit szabadon tud a leginkább kiteljesítő módon megélni. Mondjuk egy kiadós séta közepette, ahol korlátozás és konkrét meg átvitt értelmű megkötések nélkül élvezheti a szabadságot.

A kutyasportok űzése kitűnő ötlet. Az agility például teljesen testre mondhatni fajtára szabott közös ténykedés, de a különböző mutatványok betanítása is nagyszerű programmá válhat. Határozottan közel áll hozzá a dog dancing, hiszen ekkor fizikális és mentális képességeit egyaránt kamatoztathatja. Intelligenciája igényli a szellemi foglalkoztatást, tehát számára kizárólag a fizikális energialevezetés nem elegendő.

A szakállas collie nevelése következetességet igényel, de erőteljességet nem. A túlzott dominancia konkrétan taszítóan hat rá, s a parancsok el sem jutnak a tudatáig. Ellenben kedves, ugyanakkor határozott közeledéssel nagyjából bármire hajlandó, amire a gazdája kéri. Szelídsége nemcsak az emberekkel szemben mutatkozik meg: az egyéb élőlények tolerálásában is jól teljesít. De tény és való, hogy univerzumának középontjában a gazdája áll, mindig és mindenkor.

A beardie extra táplálást igényel?

Extrának nem mondható, inkább minőséginek. Az esetében hangsúlyos az eledel magas fehérjetartalma, de természetesen jó odafigyelni a makroanyagok optimális arányának biztosítására. A vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek sokat lendíthetnek a fajta egészségén. Igaz strammsága, és jó kondija így is-úgy is elvitathatatlan.

Az etetés időpontját érdemes rögzíteni. Miután a napi töltekezés megtörtént a pihenés elengedhetetlen. Csak ezután jöhet a séta és a szórakozás.

Mire érdemes odafigyelni a beardie tartásánál?

Egyetlen egy sarkalatos pontja van a természetének. A hangos, váratlan zajoktól való félelme. Magyarul, ha közeleg a vihar, akkor a legjobb, ha akad egy békés kuckó, ahova elvonulhat. Aztán, ha a dörgés-villámlás lemegy, akkor minden folytatódhat tovább a maga vidám, élénk kerékvágásában.

Ami a beardie életstílust leghitelesebben jellemzi az a vég nélküli móka, a határtalan szeretet, az egységben megmutatkozó béke és persze a mindenkori nyüzsgés, aktivitás. Ugyan a juhászkutya vér az ereiben pezseg, mégsem mondható extrán temperamentumos vagy szélsőségesen elhivatott fajtának. A border collie-val ellentétben, akinek az élete az ösztönei megélése, a beardie sokkalta könnyebben kezelhető. Természetesen neki sem mindegy, hogy mennyit foglalkoznak vele, s hogy az a törődés mennyire komplex. Nem az a fajta, aki napi két rövidke sétával letudható. A mentális képességei lenyűgözőek, amik kiaknázásra várnak. S a fizikai adottságai is futásra, szaladgálásra, felfedezésre, barangolásra teremtettek. Vele az élet vidámsággal, kimozdulásokkal és újdonságokkal teli. Hiszen minden nap egy újabb lehetőség a világ szépségeinek megélésére, megtapasztalására és persze a szeretet erejének erősítésére! Mert a beardie szívét egyetlen személy foglalja el. A gazdi. Aki az alfa és az ómega, egyben.