A whippet kutyát csak imádni lehet
Kecses, atletikus, elegáns. Minden mozdulata megfontolt, kifinomult és céltudatos. A whippet úgy rohan, hogy azt öröm nézni. Benne van minden. Boldogság. Lelkesedés. Kalandvágy és végtelen mennyiségű eufória. A mozgás a mindene, ugyanakkor simulékony, kedves jellem, hűséges társ, aki ha kifuthatja magából a fölösleges energiát, akkor a viselkedését nem érheti rossz szó.
A whippet modern fajta?
Igen, még annak ellenére is, hogy agár külseje többnyire mindenkit elbizonytalanít. Valóban jóval kisebb méretű, mint ahogy az az agarak világában megszokott, de valójában ez nem akkora különbség. Mégsem rendelkezik közvetlenül az ókorig visszanyúló múlttal. Néhány száz évnyi legendával büszkélkedik csupán, de ez még nem változtat azon a nagyon is kézzel fogható, szemmel látható tényen, hogy “praktikus” kis kedvenc a szó abszolút nem pejoratív értelmében.
A kis angol agár, ahogyan a fajtát sokan becézik tulajdonképpen egy agár és egy hosszúlábú terrier szerelméből megszületett gyümölcs. Olyan gyümölcs, amiért napjainkban világszerte rengetegen rajonganak. Mert édes, bájos, ennivaló! Sötét folt a történetében, hogy eleinte az orvvadászok szerették hajtásra, vadászatra használni, hiszen a kisebb prédáknak esélyük sem lehetett a fajta kvalitásaival szemben.
Aztán később milyen érdekes, hogy a szegény emberek agaraként híresült el. A brit munkásosztály tagjai, ha nem a gyárakba jártak dolgozni, akkor lelkesen szerveztek olyan versenyeket, ahol a kutyusok képességeit mérték össze. Eleinte a futóteljesítményére figyeltek fel, és patkányok segítségével próbálták kihozni a maximumot a versenyzőkből. Később rádöbbentek arra, hogy a fajtában olyan szinten túlbuzog a vadászösztön, hogy egy, az orra előtt rángatott rongyra is simán képes zsákmányként tekinteni és addig üldözni, míg teljesen ki nem fogy a szuflából. A rongyversenyek tehát egyre népszerűbbé váltak. Az egyik kevésbé vonzó, mégis sokak által ismert becenevét is ekkortájt “érdemelte” ki: rongyos kutya.
A vérvonal formálásában a munkásosztály tagjai épp úgy részt vettek, mint a nemesek. Előbbiek főleg az eszesség finomítására helyeztek nagy hangsúlyt, míg utóbbiak a megjelenés, elegancia terén adtak hozzá a fajta életéhez.
A kecsesség, az elegancia, a robbanékonyság, a hatékonyság, az intelligencia így együttesen formálták a személyiségét. Nem véletlen, hogy mozgása ezer közül is felismerhető, úgy is mondhatnánk, hogy az a fajta elegancia, ami megmutatkozik a mozdulataiban védjegyévé vált.
A whippet szélvész gyorsaságával képes belopni magát a szívekbe
A fajta tündéri jelenség. A természete békés, nyugodt, kiegyensúlyozott. A szeretetének nincs határa. Örömmel bújik oda a gazdájához, és a legnagyobb lelkesedéssel, ugyanakkor óvó védelemmel és figyelemmel képes hancúrozni a gyermekekkel. Ez a típusú alkalmazkodási képesség is az értelmét dicséri, mert vitathatatlanul nem mindennapi, ahogy idomul a különböző élethelyzetekhez.
Az idegenekkel szemben egészen meghökkentő, hogy mennyire nem táplál semmiféle ellenszenvet. Sokan viccesen azt szokták mondani, hogy ez már-már aggodalomra okot adó lazaság, mert tényleg nem háborodik fel azon, ha hívatlan vendég érkezik a köreibe. Alapvetően csendes, nem ugat, nem igazán hallatja a hangját, ezért aztán nem túlzó azt állítani, hogy házőrzésre jóformán alkalmatlan. Röviden és tömören egy bájos, kezes, barátságos barihoz hasonlít, akit jó megölelni, babusgatni, szeretgetni.
Igen ám, de a bárány maskara csak addig marad érvényben, amíg a whipet pályára nem keveredik. Mindegy, hogy versenyzésről vagy egy sima kutyafuttatós kiruccanásról van szó. A fajta olyan vehemenciával képes üldözőbe venni bármit és mindent, amit prédának vél, hogy az egészen lenyűgöző. Ilyenkor fogasra akasztja a bárány jelmezt és leginkább egy kengyelfutó gyalogkakukkra emlékeztet, persze bigbig nélkül. Na többek között ezért nem javasolható az esetében a pórázmentes séta, mert ha bekapcsol nála a vadászösztön, ha benyomódik a gomb akkor ott filmszakadás és minden a hajszáról, a rohanásról szól. Olyan helyen célszerű tehát kizárólag szabadjára engedni, ahol a terület elkerítése stabil és áttörhetetlen.
A fentiek fényében a szakemberek az egyéb kis házi kedvencek tartását nem ajánlják, mert bár a whippet roppantul tanulékony, eszes állat, de az ösztönei teljesen váratlanul is magukkal ragadhatják. Nem jó ötlet ezt megkockáztatni.
A mozgásigénye jelentős, ami a fenti ismertető fényében azért nem túlságosan meglepő fordulat. Napi egy óra aktivitás a minimum, de akkor ebben benne van a gyors, tempós gyaloglás és természetesen a futás is. Ha a whippet megkapja azt a mennyiségű törődést, amit a fizikuma és a szelleme megkövetel, akkor onnantól kezdve semmiféle problémát nem jelenthet a kezelése. Mivel az energiái nem tobzódnak benne, így nem kell olyan tevékenységet keresnie, amivel kieresztheti a gőzt, és ez, találékonyságát ismerve mindenkinek jó hír!
A bundája vékony, így aztán heti egyszer bőven elég átkefélni. A fürdetés nála nem opció, kivéve ha tényleg sikerült totálisan összekoszolnia önmagát. Mivel a szőrzete nem képes megvédeni a bőrét, így hajlamos összeszedni kisebb-nagyobb vágásokat, sérüléseket, szóval ezeknek a kezelésére mindenképpen célszerű odafigyelni. A bundája télen őszi kabátnak sem elég, úgyhogy már a kezdődő hidegekben érdemes kutyaruhát adni rá, így egy az egyben elkerülhető a megfázás.
A whippet és a ridegtartás két külön világ
Sem a fizikuma, sem a jelleme nem bírja a távolságtartó nevelést. Nem érzi jól magát az udvaron, ráadásul hidegben fázik, kánikulában melege van, miközben könnyedén meg is sérülhet. Ráadásul ami még fontosabb, hogy szeretetre éhes természete miatt képtelen távol maradni azoktól, akiket szeret. A fajta konkrétan depresszióra hajlamos. Amennyiben nem töltheti együtt az időt a szeretteivel, és olyan körülmények között kell élnie, ami a jelleméhez mérten egy kicsit sem ideális, akkor képes magába fordulni és teljesen összeroskadni.
Izmos, minimális testzsírszázalékú alkata igényli a külső kipárnázást például pihenés idején. Tehát olyan ágyikót, fekhelyet, párnát ildomos neki választani, ami megóvja a padló feltörő keménységétől.
Ha a kert optimálisnak tűnik a lefárasztáshoz, kifuttatáshoz, akkor a kerítésre külön célszerű odafigyelni: minimum másfél méteres magasság az ajánlható, mert a fajta elképesztően magasra képes felugrani. A villanypásztoros megoldás semmiképpen sem célravezető megoldás, mert a fajtát aligha tudja megakadályozni a tovább száguldásban akkor, amikor a “vérszemet kapott” állapot áll fenn. Ilyenkor minden mindegy, kizárólag a préda számít. Hiába szólítja a gazdi, hiába minden megtanult szabály, a vadászösztön erősebb. Őt így kell elfogadni és ezzel együtt nevelni, mert így garantálható a boldogságot adó közös élet.
A whippet nem esett bele a túltenyésztés és a divatőrület csapdájába, ezért aztán kifejezetten egészséges, nincsenek tipikus, már-már kikerülhetetlennek ítélt betegségei.
Kinek válhat hűséges társává a whippet kutya?
Akinek van kellő mennyiségű ideje a minőségi együtt létre. Aki nap, mint nap meg tudja oldani a kimozgatást, egyúttal a mentális képességek tornáztatását. Aki hajlandó ügyelni a kutyára akkor is, amikor mások könnyedén lecsatolják kedvencüket a pórázukról. Aki egy szerető, hűséges, jó természetű, megbízható, gyerek centrikus, kicsit sem követelőző négylábú társra vágyik. Akinek örömöt okoz a közösen eltöltött pillanatok, mementók megélése. Aki szívesen szembesülne minden áldott nap a szélvész erejével. Aki nem akarja egy percre sem kizárni kedvencét a kertbe. Aki egyetlen lépést sem szeretne megtenni szerető, nyugodt, tündéri kutyusa nélkül.