A rohamjelző kutyák orra nem csal!

A rohamjelző kutyák képesek arra, amit emberi szemmel könnyen jóslásnak ítélhetnénk. Gazdáik számára megbízható precizitással jelzik a közelgő rohamokat. Epilepsziában, illetve II.-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek ez a szolgálat életmentő lehet. Hiszen a rohamok idején akár öntudatlan állapotba is kerülhetnek, vagy ha felkészületlenül érné őket, akkor komoly sérüléseket szerezhetnének. Így viszont, ha hűséges négylábú társaiknak köszönhetően még időben értesülnek arról, hogy mit hoz a jövő, akkor produktív cselekvéssel tehetnek önnön épségük megőrzéséért. A kapocs, ami kutyus és gazdi között kialakul elképesztően erős. Kicsit olyan, mint a köldökzsinór. Ebben persze nincsen semmi meglepő, lévén a négylábú már nyolc hetes korában “munkába” áll.

A roham előrejelzése csak a jéghegy csúcsa

Ezek a nem mindennapi kutyák nem pusztán szólnak, ha érzékelik a roham közeledtét. Ha “csak” ennyit tennének, már az is óriási jelentőséggel bírna, és felbecsülhetetlen értéket képviselne. De ennyiben nem merül ki a szolgálatuk. A gazdi igényeinek megfelelően képesek a roham időtartama alatt segítséget nyújtani, vagy hívni, valamint a roham után különböző eszközöket kézhez szállítani. Azért nehéz konkrétumokat felsorolni, mert a kiképzés célzottan a gazdi elvárásainak és helyzetének megfelelően történik.

Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy nincs két egyforma rohamjelző kutya. Természetesen az alapok stimmelnek, azonosak, de az egyéni preferenciák különbözőek. Pontosan ezért annyira lényeges, hogy a leendő segítő kicsi korában belecsöppenjen abba a környezetbe, és létbe, ahol a későbbiekben teljesítenie kell. Ez így leírva nagyon hivatalosnak, sőt szigorúnak tűnik, mert valójában “kell”-ről, kényszerről szó nincs. A kutyák szívét, és egyúttal érzékeit a szeretetük hajtja. A gazdájuk iránt érzett törődés, gondoskodás és féltés. Úgyhogy az elsajátított tudásukat nem azért alkalmazzák, mert beléjük vésődött a kötelezettség fontossága. Hanem azért, mert nemes egyszerűséggel szeretik a gazdáikat, akikért mindent megtennének.

 

Néhány konkrétabb példa meghatóan rávilágít arra, hogy milyen sokszínű is a rohamjelzők élete. Van olyan kutyus, aki azzal segít a gazdájának, hogy a teste melegével, szőre puhaságával megnyugtatja, azaz odabújik hozzá. Aztán akad négylábú, aki erejével, stabilitásával fizikailag tartja bizonytalan, ingó léptű gazdáját. De az orientáció, tájékozódás segítése is gyakran felmerül.

Azt, azonban nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy minden fizikai tetten felül és kívül a lelkileg nyújtott szolgálat az, aminek az értéke felbecsülhetetlen. A kutyák feltételek nélkül elfogadják a gazdáikat, azaz feltétlen szeretetet tanúsítanak feléjük. Mindig és mindenkor mellettük állnak, s segítik őket anélkül, hogy ezzel erősítenék bennük a kiszolgáltatottság érzését. Ráadásul nem kis mértékben járulhatnak hozzá a sikeres társadalmi beilleszkedéshez, ugyanis a segítőkutyákat az emberek nagyrészt pozitívan, örömmel, lelkesedéssel fogadják. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a négylábúak pusztán lényük kedvességével képesek lebontani olyan láthatatlan falakat, amiket nem a rosszindulat táplál, hanem egyszerűen csak a tájékozatlanság.

Kutatások azt is bebizonyították, amit amúgy a gazdik tudományos alapozás nélkül is bármikor hajlandóak megerősíteni, a segítőkutyák jelenléte terápiás hatású, mégpedig nemcsak rövid, hanem hosszútávon is. Olyan rezgéseket bocsájtanak ki a kutyák, amik a gazdikra szó szerint pozitívan hatnak, felszínre hozva a jó érzéseket, a gondoskodás, törődés, kölcsönösség melegét.

Az egyik legnehezebb teher a krónikus betegségben élőknek, hogyha bármikor segítségért folyamodnak, akkor kiszolgáltatottnak érzik magukat. Ráadásul nem egyszer úgy vélik, hogy sohasem hálálhatják meg mindazt a szívességet, amit kapnak. Ezzel szemben a rohamjelző kutyák nem duzzasztják a kiszolgáltatottság érzetét. A gazdik, mivel elláthatják, ápolhatják, vég nélkül szerethetik kedvenceiket, így fel sem merül a hálálkodás szükségessége, hiszen teljes mértékben nyertes-nyertes viszonyulásról van szó.

Hogyan képesek a kutyák a rohamjelzésre?

Az emberi szervezetben végbemenő kémiai folyamatok érzékelése a kulcs. A rohamokat, rohamszerű állapotokat konkrét fiziológiás változások előzik meg, amik amúgy emberi érzékeléssel abszolút észrevehetetlenek. Viszont a kutyák “antennái” kifinomultak, fejlettek, s ami a legfontosabb: fókuszáltak. Ahogy arra már fentebb utaltunk a kölykök korán a gazdijaikhoz kerülnek. Ennek az egyik oka, hogy minél előbb alakul ki a szoros kötődés, annál jobb. A másik érv, ami a gyors összeköltözés mellett szól, hogy a kutyák jelzései akkor válnak precízzé, ha egy az egyben kiismerik a gazdáik reakcióit. Mind pszichés, mind fizikai, mind fiziológiás értelemben. Mert bár a rohamoknak vannak általánosan jelentkező tünetei, ám a lefolyásuk egyénenként változhat.

A képzés együttes erővel történik, a család többi tagjának kivonásával. Ez nagyon drasztikusan hangzik, de mindez nem a véletlen műve. A kutyákat kizárólag a gazdáik simogathatják, etethetik, utasíthatják. Így valóban ezer szálon függő kapocs jön létre. S ebbe bizony nem férnek bele a családtagok, jóbarátok. Ezt nem könnyű elfogadni, főleg egy olyan életközösségben, ahol amúgy rajonganak az állatokért. De ha mindenki megérti, hogy a sikernek ez az egyik kulcsa, akkor könnyebbé válhat a továbblépés, és a szabályok mindenkori tisztelete.

A feladatkörök komplexitása jól látszik, ezért talán nem is olyan meglepő az, a hivatalosan is közölt statisztika, miszerint száz kölyökből mindösszesen csak egy alkalmas erre az életre szóló megbízatásra. A tréning nem hetekig, hónapokig, hanem évekig tart, tehát mindkét fél részéről elengedhetetlen a kitartás.

A tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy a rohamjelző kutyákkal élő érintettek rohamai idővel enyhébb lefolyásúvá váltak, később a rohamok száma lecsökkent, sőt. Egyes esetekben a gazdik tünetmentesen élték tovább az életüket. Ezek az eredmények mondhatnánk, hogy döbbenetesek, meghökkentőek, felfoghatatlanok, váratlanok, de valójában, aki a szíve mélyén kutyás, valószínűleg egy cseppet sem döbben, hökken meg. Mert az “egyszerű” ebek is csodákra képesek, pusztán lényük szerethetőségének köszönhetően.

A rohamjelző kutyák nagybetűs, pótolhatatlan társak

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a rohamjelző kutyák szeretetükkel, tudásukkal, elhivatottságukkal és feltétlen odaadásukkal olyan életminőségbeli változásokat hozhatnak el, amikre egyetlen gyógyszer, orvosi útmutatás vagy emberi erőfeszítés sem képes. A szolgálatuk jelentősége szinte felfoghatatlan, az értéke felmérhetetlen.

Számukra ráadásul mindez nem munka, nem kötelezettség, nem “muszáj”. Hanem evidencia. Mert szeretik a gazdáikat, és mert szeretnének róluk gondoskodni. Márpedig ezt ilyen módon nem akármilyen eredményességgel véghez is vihetik.

A rohamjelző kutyák nem vethetőek be akárkinél, akármikor és akárhol. Nem olyanok, mint például a mentőkutyák, akik terepről terepre járnak és teljesítenek. Bár nem szabad megfeledkezni arról, hogy esetükben is a gazdi, azaz az irányító a fix pont, aki utasításokkal látja el őket. Szóval szó sincs arról, hogy a rohamjelző négylábúak bárkinél képesek a rohamok előrejelzésére. Hiszen, bár egyformán rendelkeznek egy alapvető tudásbázissal, ám a specifikációik ezer százalékosan a gazdáikhoz kötik őket. A gazdijaik jelzéseit, reakcióit ismerik. S ez az a tapasztalati tudás, ami másutt, mással nem érvényesíthető, nem kamatoztatható. A lelki kötődés fontosságát pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni, pedig ez a sikeres együttműködés alfája és ómegája. A szeretet, ami a négylábúakat és kétlábúakat egységgé kovácsolja. Olyan csodálatos “alkímia” ez, ami jóformán leírhatatlan, szavakkal megfogalmazhatatlan. Mert életekről, érzésekről lehetetlen a karakterek nyelvén szólni. Ám az biztos, hogy a rohamjelző kutyák életeket mentenek, és reménységet, hitet ébresztenek a betegségektől nem egyszer megtört szívekben. Így a gyógyulás is elindulhat lelki szinten, ami a fizikumra is jótékonyan hathat.