A kutyáknak, macskáknak való békés ünnepeket nem elegendő kívánni, meg is kell teremteni!

Közeledünk a karácsonyhoz, ami általában nem kicsit rutinborító eseménysorozat. Ez persze így van jól. Végre a szürke hétköznapok aranyba-ezüstbe öltözhetnek, és a megszokás monoton mókuskereke is megtorpanhat néhány nap erejéig. Szóval nagyon is szívderítő az a tény, hogy az ünnepkör találkozásokat, családi, baráti kapcsolódásokat hozhat magával. Arról nem is szólva, hogy az otthoni, “hagyományos” mindennapok nem egyszer új köntösbe bújhatnak, hiszen a napi menetrend jelentős mértékben megváltozhat. Na, és ebben a formálódásban, pulzáló pezsgésben érdemes odafigyelni arra, hogy a kis kedvencek számára stabilitást jelentő rutin mégiscsak megmaradjon. Vagy legalábbis az ünnep nyomokban követhető rendszert is tartalmazzon.

Miért fontosak a szokások?

Aki már régóta együtt él kis kedvencével tudja, a séta, az etetés időpontja szent és sérthetetlen. Bár a kutatók szerint a házi állatok nem képesek megkülönböztetni egymástól a hét napjait, a gazdik többsége azt tapasztalja, hogy ennek a fordítottja igaz. Úgyhogy komplett határidőnaplóval rendelkeznek a négylábúak. Ez különösen igaz a kutyusokra és a cicákra. Tudják, hogy milyen nap van, és azt is érzik, hogy hányadik egészet üti el az óra. Vagyis ha a séta, vagy netalántán a reggeli/vacsora késik, annak garantáltan hangot adnak. Mert azért az nem járja ám, hogy mindenféle pontatlanság csússzon be az állati napirendbe.

Ez a fajta megszokás gazdi szemszögből is praktikus, mert nyilván a szabadidős programok, illetve a táplálás azért esnek akkorra, amikorra, mert úgy a legjobb mindenki számára. Így a kötelezettségek és persze az örömteli elfoglaltságok kényelmesen beilleszthetőek, sőt egyúttal be is ékelhetőek a mindennapokba.

 

Na igen ám, de az előre megtervezett, s akár esztendők hosszú során át bejáratott formulát nagymértékben megzavarhatják az ünnepek. Mert az mégsem várható el, hogy karácsonykor is minden pont ugyanúgy legyen, mint az év összes többi napján. Ez rendben is van, viszont a kedvenceknek sokat jelentenek a stabil időpontok. Nem pusztán azért, mert könnyen megjegyzik azokat, és szokásaikká válnak, bár nyilván ez az egyik indok. A másik érv, azonban hogy a kőbe vésett, fix programok biztonságérzetet nyújtanak. Tudják és érzik, hogy minden rendben van, hogy nincsenek elfelejtve, és amúgy pedig szabadon készülhetnek, hangolódhatnak a kedvelt időtöltésekre. Kicsit olyan ez, mint amikor a futár érkezése délre várható, amihez az egész délelőtti készülődés alakítható. Kényelmes, egyszerű, és megbízhatóságot adó forgatókönyv.

Amikor becsúsznak váratlan fejlemények azok bizony jócskán felkeverhetik az állóvizet. A séta kezdési ideje módosulhat, esetleg kompletten át is helyeződhet egy másik napszakra. Az etetés is késhet, amit többnyire kifejezetten nehezen viselnek az “éheztettetek”, még akkor is, ha amúgy csak negyed óráról van szó. Tizenöt perc nem tűnik soknak, emberi szemmel. Viszont az élőlények az itt-ben és a most-ban élnek, azaz nekik az a biztos, ami van, és az ad biztonságot, amihez hozzászoktak, amihez idomulhatnak. Ha a rendszerbe hiba kerül és borul a terv, akkor a zavarodottság borítékolható.

Akkor félre az ünnepekkel?

Dehogy, erről szó sincsen. Fontos, hogy a különleges alkalmak minden tekintetben túlmutassanak a hétköznapokon. A megoldás nem az, hogy akkor innentől fogva nincsen se karácsony, se újév. Annyi a lényeg, hogy egyfajta követhető váz kialakuljon, amire “fel lehet fűzni” a nap alakulását.

Ha kivitelezhető, akkor az etetés időpontját például érdemes nem különösebben megbolygatni. A sétálás a kötelezettségek kategóriájába tartozik, nem olyasvalami, ami emberi kény-kedv szerint bármikor eltörölhető. Viszont nyilván felmerülhet az igény arra, hogy a kezdés időpontja változzon. Ekkor, ha előrébb kúszik a napi kimozdulás, akkor nincsen probléma. A későbbi nekilódulás okozhat némi fennakadást, de azért többnyire a kutyusok meggyőzhetőek arról, hogy nem, nincsenek elfelejtve. Pláne, ha mondjuk épp vendégektől hangos az otthon, magyarul bőven akad elfoglaltság.

És ha már megemlítettük a vendégeket. Azért érdemes azzal is számolni, hogy a kicsik-nagyok szeretnének simogatni, játszani, dögönyözni stb. Ha a kis kedvenc szereti a törődést és nagyjából mellékes számára, hogy kitől érkeznek a gondoskodó érintések, akkor minden rendben. Kezdődhet a móka, kacagás. Viszont egyáltalán nem minden házi állat fogadja jól az ilyen jellegű közeledéseket.

Ha a te kutyusod, vagy cicád antiszociálisabb, nem vágyik a csupán félig-meddig ismerős emberek törődésére, akkor jó ötlet az otthonotokban egy békés, nyugalmas részt kialakítanod, ahol igény esetén megoldható az elvonulás. Így esélytelen a sokkolódás, és egy az egyben elkerülhetőek a konfliktusok. A vendégekkel ildomos már a megérkezés pillanatában tisztázni a “házi rendet”. Többek között ez az a pillanat, ami alkalmas arra, hogy a “nem kérünk jutalomfalatot” szabály is elhangozzon.

 Ami amúgy rád is vonatkozik! Ünnepek idején ugyanis megannyi finomság kerül az asztalokra, döbbenetes, jóformán elfogyaszthatatlanul nagy mennyiségben.

És igen, ekkor minden gazdi szíve hevesebben ver, miközben az a gondolat bukkan fel, hogy ebből a mennyei mannából jó volna adni a hőn szeretett négylábúnak. Persze csak azokból a fogásokból, amik nem mérgezőek. Egy kis husi, vagy köret, esetleg sajtos pogácsa, vagy némi bónusz gyümölcs.

Az elképzelés nagyon kedves, viszont a végén majdnem borítékolhatóak az ünnepi plusz kilók. Míg a hízás gyorsan megtörténik, addig a fogyás kifejezetten macerás, miközben maga a túlsúlyos állapot egy cseppet sem egészséges. A legjobb tehát ezt az egész kalamajkát elkerülni, és kísértés ide, ellágyuló gazdiszív oda elfelejteni az extra falatokat. Ha mégis marad olyan étek, ami rajongott, akkor az etetés ideje pont tökéletes az átadásra. Így a tápadag arányosan csökkenthető, s egy az egyben megelőzhető a nem várt iperedés.

Miért annyira fontos a búvóhely biztosítása?

Az ünnepek többnyire zajosak. Mindenki a szokottnál kicsit hangosabb, főleg ha ital is kerül a poharakba. Olykor hihetetlen gyorsasággal kerülnek elő a csillagszórók, ördögpetárdák, tűzijátékok. Nemcsak a Szilveszter fénye fokozható mindenféle pirotechnikai eszközzel, hanem a karácsony ragyogása is.

Na és ebben a zűrzavarban teljesen érthető, ha az addig nyugalmas körülmények között élő kedvenc úgy dönt, hogy eddig és ne tovább. Túl sok az idegen ember, a váratlan inger, a mindenféle hanghatás, és még a látvány is idegesítő. Ebben a káoszban egyetlen út kínálkozik: az elbújás.

Ha a lakásban akad egy nyugodt kis sarok, ahova kedvenced elrejtőzhet, bevackolhat, legyen az a saját ágyikója, vagy egy másik szoba, az pont tökéletes. Így amikor úgy érzi, hogy elege van, akkor nem kell tovább elviselnie a zsibongást, békésen elvonulhat. Kifizetődő taktika a vendégek figyelmét felhívni arra, hogy legyenek szívesek tiszteletben tartani a kuckózás tényét, különben épp a lényeg nem valósulhat meg.

A változások pozitív elviselését nagymértékben megkönnyítheted azzal, ha folyamatosan szeretetedről, odafigyelésedről biztosítod kicsikét összezavarodott kedvencedet. Sütés-főzés közben is akad egy-egy perc, amit simogatásra fordíthatsz, s ugyanígy a legnagyobb vendégjárás közepette is érzékeltetheted, hogy minden rendben.

A házi állatok jóformán egy az egyben képesek átvenni a környezetükben élő emberek hangulatát, érzésvilágát. Szóval tudjuk, nem egyszerű feladat, de érdemes gazdiként az egyensúly megőrzésére figyelmet szentelni. Így a harmónia erőlködés nélkül is fenntartható. Ha kutyád vagy cicád azt látja, hogy veled minden rendben, jó a kedved, örömmel, boldogan készülődsz és minden szokatlannak ható helyzetre pozitívan reagálsz, akkor rájuk is átragad ez a béke. Vagyis nem állnak neki feleslegesen idegeskedni, vagy éppen nem válnak kezelhetetlenül hiperaktívakká.

Ha ezekre az aprónak tűnő részletekre odafigyelsz, akkor óriási ajándékkal: állatian áldott ünnepekkel gazdagodhatsz!