A hosszú szőrű skót juhászkutya az empátia kutyatestet öltött képviselője

Vajon létezik kerek e világon, aki nem ismeri Lassie történetét? A hűséges skót juhászkutya kálváriáját, aki a szeretet mintaképévé vált. Aki szépségével pont ugyanannyira felkeltette a kutyarajongók érdeklődését, mint empatikus természetével? Valószínűleg nem!

 Sportos, intelligens, családközpontú társ, aki kapcsolódásra teremtetett. A szeretetkapcsolatok adják kutyaéletének lényegét, ahogy ezt a Lassie történet is hitelesen bemutatja.

A skót juhász mindenkor tettre, tanulásra és futásra kész

Barátságos, már-már önmagát feláldozó lényéről híres fajta nem mindennapi észbeli képességekkel büszkélkedik. Intelligenciája hajtja a tanulás felé: az újdonságok megismerése és elsajátítása kedvenc időtöltése. Egy időben akár több parancsot is könnyedén teljesít, miközben örömmel tölti be a falkatag szerepét. Roppantul ragaszkodik a családjához. A szerettei iránti rajongása nem ismer határokat. Olyannyira erős kötődésre képes, hogy a távollétet egyáltalán nem viseli jól. S pontosan erre a vég nélküli hűségre alapozott annak idején Lassie világhírű sztorija. Mondhatnánk, hogy a történet alkotóit elragadta a fantáziájuk és túlzásokba estek. De nem. A jellemrajz abszolút stimmel. A skót juhászkutya számára a hűség, az összetartozás létkérdés. Az életénél is fontosabb. S bármit képes megtenni azokért, akiket a szívébe zárt. A fajtát magát pedig jóformán lehetetlen nem megszeretni azonnal és véglegesen.

 

Empatikus személyiségjegyei tökéletes családi kutyává teszik. A gyermekeket nemcsak elviseli, hanem konkrétan szereti. Ráadásul mivel az átérző képessége is nagyon fejlett, így hamar érzékeli a környezetében végbemenő hangulatváltozásokat, s azokhoz kitűnően alkalmazkodik. Viszont éppen érzékenysége miatt nem tolerálja jól az agressziót, az erőteljes megnyilvánulásokat, a hangoskodást stb. Bizonytalansága jelzi, hogy nem igazán tud mit kezdeni a gazdi hangulati ingadozásaival.

Rengeteg szeretet bújik meg lényében, amiből mindig kész, vég nélkül adni. De nagyjából ugyanennyi törődésre szüksége van, egyszerűen azért, mert számára a kapcsolódás a lét értelme. Nem érzi magát jól egyedül, még akkor sem, ha a családja a lakásban van, ő pedig a kertben. Őrző-védő feladatok elvégzésére alkalmatlan. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkihez és bárkihez gondolkodás nélkül örömmel odamegy. Az idegenekkel szemben konkrétan távolságtartó. De szelídsége megakadályozza az ennél hevesebb reakciókat. Ugyanakkor családja iránti határtalan szeretetét jól példázza, hogy értük bátran kiáll bárkivel, bármivel szemben.

A pásztorkutya ősöktől stabil idegrendszert örökölt. S bár egynéhány félresikerült tenyésztői próbálkozás nyomán születtek félénk, ideges egyedek, a fajta napjainkban újra megingathatatlan idegekkel büszkélkedik.

De mitől vált olyan népszerűvé a skót juhászkutya?

Elegendő csak ránézni. Vékony, hosszúkás, bájos pofija, buja, dús, ölelni és simogatni való bundája vonzza az elismerő tekinteteket. Nemcsak a nézése egyedi, és ezer közül felismerhető, hanem a járása is. Komolyan, ez itt nem a tréfa helye. A collie már-már arisztokratikusan elegánsan mozog. Ezek után ugye nem meglepő, hogy a brit királyi família sem tudta távol tartani magától ezt a különleges fajtát. A testfelépítése egyébként légies, könnyed, s ez a testsúlyában is megnyilvánul, közepes testmérete ellenére kifejezetten pehelysúlyúnak tekinthető.

Minden út Skóciába vezet?

Ha a collie-k eredetéről van szó, akkor igen. A XIII. századtól kezdve folyamatosan feljegyzések bizonyítják, hogy a fajta képviselői hűségesen segítették a pásztor munkáját, és terelték a bárányokat, marhákat. Persze a kutyatörténelem lapjain jóval előbb elkezdődött már a collie-k históriája. Természetesen az ókorban, amikor az első, juhászkutyaszerű négylábúak megjelentek, s az egyes típusok kereszteződése beindult.

A skót juhász jó darabig észrevétlen maradt. A világ kíváncsi tekintete elől, hiszen a Skóciai lápokban, mocsarakban teljesített juhőrzési szolgálatot. Ekkoriban alakult ki a mai rajzolata, mert lényeges volt, hogy messziről könnyen felismerhető legyen. Az elnevezését egyébként egy fekete orrú bárányfajtának köszönheti, akit milyen meglepő collie-nak hívtak abban az időben.

Ahhoz, hogy bejegyzett fajtává váljon egészen a XIX. századig kellett várni, ám ezek után már nem volt megállás. Viktória királynő a skót juhász pesztrájává, elismerőjévé, sőt reklámozójává vált. Teljesen lenyűgözte a collie kedvessége, barátságossága és nem mindennapi intelligenciája, így aztán előszeretettel ajándékozott kölyköket európai nemeseknek és diplomatáknak.

A Lassie végül ténylegesen feltette az ismertség i-jére a pontot. Igaz nem szabad megfeledkezni az őrület okozta károkról sem, mert hogy akadt belőlük elég. A szaporítók lecsaptak a fajtára, gyors pénzkereseti lehetőséget látva az impozáns kutyában. Így aztán mindenféle egészségügyi vizsgálat és teszt nélkül pároztatták az egyedeket, ezzel súlyosan problémás kölyköket a világra segítve. Az ideges, félénk, örökletes betegségektől nem mentes kutyák nagyrészt ma már a régmúlt árnyai. A felelős tenyésztők ugyanis odafigyelnek arra, hogy milyen külső és belső tulajdonságokat állítanak a tenyésztés célkeresztjébe, s az egyensúly megteremtése és megtartása sem lehet kérdéses.

Az egyes gyógyszerekkel szembeni túlérzékenység, azonban még mindig a fajta sajátja, akárcsak a collie szembetegség. Na többek között ezért sem mindegy, hogy honnan érkezik a kiskutya a családba.

Mi a helyzet a juhászvérrel?

Ugyan a skót juhászkutya mára már tipikus családi négylábúvá vált, ám az ősök hagyatéka ott pulzál a genetikájában. S mivel egykor a nyájak őrzése, terelése volt a feladata, így mozgásigénye nem meglepő módon jelentős. Ugyanakkor nem elegendő csupán a fizikai szükségleteit kielégíteni, mert az elméje is kihívásokra vágyik. Ezen összetett jellemrajz rávilágít arra a tényre, hogy a skót juhász tökéletesen alkalmas arra, hogy a kutyasportok elhivatott versenyzőjeként hódítsa meg a nagyvilágot. Vagy legalábbis közvetlen környezetét.

Nem mindennapi tulajdonságai vakvezető, mentő feladatok ellátására is alkalmassá teszik. Számára a játék kiváló alkalom arra, hogy a gazdival őt összefűző kötelék még erősebbé, még szeretettel telibbé váljon. Tehát a közösen eltöltött idő nemcsak a mozgásról, és az agysejtek dolgoztatásáról, hanem a bizalom kiépítéséről is szól.

A hosszúszőrű skót juhász ápolása nem jelenthet kihívást

Az impozáns szőrköntös első látásra úgy tűnik rengeteg gondoskodást igényel. Mind időben, mind energiában. Ám a valóságban hetente, kéthetente bőven elegendő kikefélni. A fülek és a lábak mögött a szőr hajlamos a csomósodásra, tehát ezekre a területekre érdemes külön odafigyelni. És ennyi!

Amúgy már csak azért sem jó ötlet folyamatosan szőrkefélésben gondolkodni, mert így túlságosan sok aljszőrzetet veszíthet, ami azonban kulcsfontosságú az időjárási viszontagságokkal szembeni védekezésben.

Kinek való a skót juhász?

Bárkinek, aki képes szeretetet, törődést és megfelelő gondoskodást biztosítani a collie számára. Természete, rugalmassága és érzékenysége együttesen kezes báránnyá varázsolják. Úgyhogy még kezdő kutyásoknak is tökéletes választás.

A magányt nem szereti. Jelenléte egyébként sohasem zavaró vagy tolakodó. Nem a lábatlankodás a célja, hanem a minél több együttlét. A megfelelő mennyiségű mozgáson túl fontos, hogy szellemi képességeit is kamatoztathassa a mindennapokban. Kár lenne elvenni ennek a közösen átélhető örömnek a lehetőségét.

A skót juhászkutya minden pillanatban meghálálja a ráfordított időt, energiát, a neki ajándékozott szeretetet és törődést. Puszta lényével képes ezerszeresen visszaadni mindazt, amit valaha is kapott. Az élete középpontjában a gazdája áll, akit mindenek felett szeret. Következetes neveléssel hűséges, odaadó, engedelmes, szívet melengető társsá válhat, aki nem ismeri a hűtlenség vagy éppen a bizalmatlanság fogalmát. Az ő szótárában a leggyakrabban előforduló kifejezések az odaadás, a hűség, a ragaszkodás, és a boldogság.