Az amerikai cocker spániel tényleg Amerikából jött!
Az amerikai cocker spániel eredete legalább annyira homályos és ismeretlen, mint brit társáé. Ám egy valami bizonyosan tudható a múltjáról: az angol cocker spániel egyik alfajtájaként tűnt fel, az Amerikaiak kitartó tenyésztése nyomán. Az akkoriban már Európát meghódító brit négylábú külsejének, nem mindennapi kisugárzásának híre még a tengeren túlra is eljutott. Így aztán az USA-ban mancsot vető fajta kijárta a saját ösvényét, hogy végül különálló fajtaként folytassa szívekig érő útját.
Mi a legnagyobb különbség az amerikai és az angol cocker között?
A habitusukban fedezhető fel leginkább, hogy nem ugyanazon fajta képviselőiről van szó. A brit mondhatni ős vadászösztöne roppantul erős. Erdőben vagy réten csak akkor érdemes szabadon sétáltatni, ha szimatolása kordában tartható, mert ha egyszer szagot fog, akkor ott vége a világnak. Az engedelmesség hirtelen lényegtelenné válik, s nem marad más, mint a vonzó illat. Ezzel szemben az amerikai rokon sokkalta jobban kontrollálható vérrel büszkélkedik, ami miatt könnyebben kezelhető. Még az erdei kimozdulások is szóba jöhetnek, de azért természetesen, kutya lévén túrkáló, szimatoló jellemvonásaiban visszaköszönnek a régmúltba vesző hagyatékok.
Tulajdonképpen ez az a különbség, ami a legjellegzetesebb, és ami olykor kedveltebbé varázsolja brit variációjánál. Mert az kétségtelen tény, hogy az ösztönös megnyilvánulások, reakciók irányítása és helyes mederbe terelése nem kis feladat, pláne kezdő kutyásként. Ugyan különböző játékokkal és sportokkal nagyszerűen leköthetőek azok a bizonyos vérpezsdítő ösztönök, de ennek elérése feltétlenül plusz energiát és időt igényel.
Az amerikai cocker spániel családi kutya?
Ízig-vérig. Olyannyira, hogy igazán őrző feladatok teljesítésére sem alkalmas, mert barátságos lénye többnyire az idegenekben sem lát veszélyforrást. Ez, az alapjáraton bizalmi viszonyulás, azonban könnyen kihasználható, ezért ha a telek, terület vagy lakóház őriztetése fontos cél, akkor nem az amerikai cocker erre az ideális választás. Ellenben, ha a szeretet közös megélése és a vidáman együtt eltöltött idő a lényeges, akkor nem is kell más fajta után kutatni.
Emberközpontúsága abban is megnyilvánul, hogy kifejezetten szereti a gyermekeket, jól reagál a játékos kihívásokra, ugyanakkor érzi a határait. A gyerekekkel való biztonságos és megfelelő bánásmódhoz ezek a feltételek elengedhetetlenek. A szoros kötődés hozzá tartozik, olyan igénye, ami beteljesüléséig kielégítésre szorul. Ezt az álmát persze nem nehéz valóra váltani, mert imádni való lénye egyszerűen szíveket elbájoló.
A kíváncsiság a lételeme. Minden és mindenki érdekli. Örömmel indul felfedező utakra, boldogan loholva követi mindenfelé gazdáját, azaz számára a kalandozás nettó eufória. Ellenben az unalomtűrő képessége nem túlságosan fejlett, pontosabban a kreativitása azonnal bekapcsol és talál magának valami izgalmas elfoglaltságot. A baj ezzel csak annyi, hogy többnyire a gazdi számára kevéssé tetsző módon próbálja meg messzire űzni az unatkozás rémét. Úgyhogy a váratlan, emberi szemmel negatívnak ítélhető meglepetések elkerülése érdekében érdemes hadat üzenni az unottságnak, és közös programokkal pontot tenni a kifárasztás végére.
Na és hogy mik legyenek ezek a programok? Igaziból a határ a csillagos ég, mivel az amerikai cocker spániel kutya elképesztően játékos és vidám. Ha labdázásról van szó, akkor hihetetlen hévvel rohan a guruló gömböc után, de az agility sem áll távol tőle. A lényeg az együtt lét!
A kezdőknek sem jelenthet a nevelés nehézséget!
Az amerikai cocker spániel természete simulékony, engedelmes, bár azért egy csipetnyi makacsság is fűszerezi jellemét. Mindenesetre konzekvens hozzáállással jó útra terelhetőek feles energiái, és harmonikus kapcsolat alakulhat ki. Viszont a következetesség mindenkor követendő elv. Az angol cockerhez hasonlóan a fajta nem tolerálja jól a parancsolgatást, a túlzott szigort és az agressziót. Tehát kizárólag a kooperatív kommunikáció a kifizetődő az esetében.
A kutyaóvoda majd később a kutyaiskola foglalkozásai sokat segíthetnek a növekvő ebdiák kontrollálásában, és az optimális szocializációban, aminek szerves részét képezi a többi élőlényhez fűződő kapocs. Az amerikai cocker, mivel brit társához képest konszolidált vadászösztönnel rendelkezik, így a legtöbb háziállattal jó kapcsolat kiépítésére képes.
Jelleme ragaszkodó, szeretetéhes, így akkor érzi teljesnek magát, ha a gazdája közelében töltheti az idejét. Szívesen elkíséri bárhova, örömmel csatlakozik hozzá, s nehezen, mondhatni rosszul viseli a magányt. Mivel nagyszerűen nevelhető, ezért kísérőnek sem utolsó. Azoknak nem ajánlható ezért, akik hosszú időre elmennek otthonról, akár nap, mint nap és órákra egyedül hagyják négylábú társukat.
Mi a helyzet a tipikus fajtabetegségekkel?
A szem- és fülbetegségek jellemzőek a fajta életében, ami nyilván a hosszú szőrzetnek és lógó fültípusnak is köszönhető. De még mielőtt hosszan sorolnánk a lehetséges problémákat inkább a prevencióra helyezzük a hangsúlyt. Mert a legtöbb nehézség egy az egyben megelőzhető, ha a kölyökkutya megbízható tenyésztőtől kerül a családba.
Azok a tenyésztők (valójában a szaporító, mint megnevezés sokkalta helytállóbb az esetükben), akik csak a külsőségek erősítésére mennek nem veszik figyelembe az útközben felbukkanó problémákat, s egyszerűen átgázolnak rajtuk a színtiszta profit érdekében. Na ők azok, akiket mindenkor érdemes, messziről elkerülni.
A lelkiismeretes szakemberek elsődleges célja a fajta egészségének megőrzése, mégpedig hosszútávon. A többi már csak ráadás. A legtöbb, fajtaspecifikus betegség genetikai vizsgálattal, bizonyítható módon kiszűrhető, ezért ezeket az eredményeket ildomos elkérni.
A felelős döntés a választásnál kezdődik, így ezt a lépést nem célszerű elhamarkodni, s főleg nem kifizetődő hallomásokra, félig-meddig hiteles értesülésekre alapozni.
Az amerikai cocker spániel gondozása nem gyerekjáték!
Az angol cockerhez hasonlóan az amerikai spániel is folyamatos törődést, ápolást igényel. A bundája naponta fésülésre vár, s a rendszeres nyírás sem elhagyható. A fülek külön figyelmet érdemelnek, s nemcsak a belógó szőrszálak miatt, amik könnyen fülgyulladáshoz vezethetnek, hanem a bepállás, befülledés elkerülése miatt. Az állandó odafigyelés és tisztítás kettőse, azonban képes megelőzni a komolyabb gócok kialakulását.
A mellkas, a has, és a lábak környékén elengedhetetlen a nyírás és a fokozott ellenőrzés például séták után. A különböző növényi részek, az élősködőkről nem is beszélve örömmel telepednek meg a sűrű bozontban.
Ha a kis lurkó már kölyökként megtanulja, hogy ez a sok minden az életéhez tartozik, akkor ellenállás helyett beletörődéssel, sőt könnyen előfordulhat, hogy boldogsággal fogadja a rituálékat. Amik amúgy főleg eleinte sokat segíthetnek a gazdi-kutya kapocs kialakulásában és megerősödésében.
Az amerikai cocker szőrzete kiválóan ellenáll az időjárási viszontagságoknak, úgyhogy télen-nyáron akadálytalanul sétáltatható. S érdemes a vízszeretetével is számolni, mert ha tócsát lát, nagyobb kiterjedésű vízfelületekről nem is szólva, akkor már rohan is megmártózni a nem egyszer vállalhatatlanul saras habokban. Egy ilyen kiruccanás után a fürdetés elkerülhetetlen, a gubancok kifésüléséről nem is beszélve.
Kaja, hol van kaja?
Az angol cocker falánksága az amerikai fajtát sem kerülte el, úgyhogy a négylábú kiválóan motiválható néhány finom falat közbenjárásával. Ugyanakkor az adagolás nagyfokú tudatosságot igényel, mert hamar elszaladhat az a bizonyos ló, és beüthet a súlyfelesleg problematikája, ami senkinek sem jó.
Mivel nagyon szereti a gyermekeket, és ők is viszontszeretik, ezért az egész családot érdemes felvilágosítani arról, hogy a folyamatos etetés egy cseppet sem jó döntés. Még abban az esetben sem, ha az amerikai cocker spániel amúgy úgy néz, mintha hetek óta egy szem kaját sem kapott volna. Ez a nagyszerű színjáték tényleg nem több színi előadásnál, tehát nem kell komolyan venni.
S hogy milyen vele a közös élet? Szeretettel, vidámsággal teli mindig, minden időben, körülményektől függetlenül!
