A terápiás kutyák falakat törnek át türelmes jelenlétükkel!

A terápiás kutyák egyedülállóak, különlegesek, s nem egyszer ténylegesen csodákra képesek. Türelmükkel, békés lényükkel olyan lelki akadályokat hidalhatnak át, amikre amúgy aligha akadhatna mód, lehetőség. Főleg, mivel gyakran ezek a “falak” öntudatlanul jönnek létre, azaz nem állnak tudatos irányítás alatt. Ám a kutyák szeretet-nyelvére a test-szellem-lélek hármasa automatikusan reagál. Ez az a jelenség, ami fogalmakkal aligha írható körbe, éppen ezért a megtapasztalása többet mond, minden szónál. Na, de mik az állatasszisztált terápiás képzés feltételei? Avagy bárkinek a kis kedvencéből válhat terápiás eb?

Íme, a kritériumok!

Sokan úgy gondolják, hogy egy ennyire felelősségteljes és komoly feladat, sőt hivatás ellátására nem minden kutya alkalmas. Sőt valójában a legtöbben úgy vélik, hogy csupán néhány kivételezett egyed feleltethető meg mindannak az elvárásnak, ami a képzéssel kapcsolatosan felmerül. A valóság, azonban ennyire korántsem túlmisztifikált. S már csak azért is érdemes tisztába tenni ezt a kérdést, mert ha lehull a lepel a részletekről, akkor mind több kutyus léphet erre a nemes, és nemesítő útra, gazdija társaságában.

Bár kis hazánkban több egyesület is foglalkozik terápiás kutya képzéssel, az általánosságban elmondható, hogy a négylábú temperamentumának milyensége kulcsfontosságú. Sokan fajtákhoz próbálják kötni a megfelelést, de ez a megközelítés nem feltétlenül szerencsés. Akár helytálló is lehetne egyébként, lévén valóban akadnak olyan fajták, amik többnyire extra mód ideálisak erre  a hivatásra. Ugyanakkor mivel egyetlen eb sem hasonlít a másikra, fajtától, és minden egyéb tényezőtől függetlenül, így aztán kategorikusan nem jelenthető ki egyetlen egy családról sem, hogy márpedig a szülöttei kivétel nélkül terápiás feladatok betöltéséért látták meg a napvilágot.

 

Mindig, minden esetben az egyén számít, és azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gazdi habitusa sem mellékes. Igaz önmagában az nagyon árulkodó, ha a kétlábú vágyat érez mások megsegítésére, úgyhogy akiben ez az álom megfogalmazódik, ott jóformán biztos, hogy rendben van a mentalitás.

Az alap engedelmesség, ahogy az az elnevezéséből is következik alapvető. Egyes intézményekben hozzátartozik a terápiás képzéshez, míg másutt a tréning megkezdésének a feltétele, azaz a jelentkező kutyus-gazdi párosnak meg kell mutatni mit tudnak. Az engedelmesség teljesen érthető módon mindennek az alfája és az ómegája. Egy zseniális, de kezelhetetlen négylábú jelenléte, főleg terápiás környezetben nem, hogy nem támogató, hanem kifejezetten akadályozó.

Az egy éves kor betöltése legtöbbször épp úgy elvárás, mint a gazdi esetében a nagykorúság. Amúgy kétlábúként a motiváltságon kívül nincsen egyéb “kritérium”.

A Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesület szárnyai alatt gyűlnek össze azok az intézmények, akik vállalják a habilitációs kutyaképzést. Így könnyen kikereshető a lakhelyhez legközelebbi lehetőség.

Hivatásos terapeuta kizárólag speciális, szakmai előképzettséggel rendelkező kétlábúakból válhat. Míg az érdeklődők akár a segítőkutya képzés fortélyait is elsajátíthatják.

Hogy zajlik a terápiás munka?

A gazdi, aki egyben a felvezető, a kutyus, aki a terápiás segítő, és a szakképzett nevelő (pedagógus, gyógypedagógus) együtt vesznek részt a csoportos vagy egyéni foglalkozásokon. Azaz ebből egyértelműen kiderül, hogy a terápiás folyamat koordinálása a szakmai vezetőre hárul. Ez óriási segítséget jelent, hiszen kár lenne tagadni, hogy egy-egy szituáció komoly lelki megterhelést hozhat a résztvevők számára. Ugyan nem mindennapi kiválóságról tesz tanúbizonyságot az a gazdi, aki kellően elszánt ebben a témában, de az elhivatottság nem egyszer kevés. Főleg ha az esetleges traumák, veszteségek feldolgozására kerül a sor. Mert bár a terápiás foglalkozások célja az öröm becsempészése a lelki mellvédek mögé, azért bőven akadnak olyan szituációk, melyek búcsúzással végződnek.

Természetesen irányultságnak és lelki, érzelmi alkatnak megfelelően kiválasztható az a terep, ahol a gazdi-kutyus páros kiegyensúlyozottan boldogul. Túl nagy fába nem jó ötlet vágni a fejszét, mert itt nem egy fizikailag, erővel leküzdhető kihívásról van szó, hanem egy életre szóló, s lélekig érő hivatásról, ami igenis mély nyomokat hagy maga után. Még akkor is, ha egyébként a terápiás folyamat pozitívan zárul.

Az állatasszisztált terápiás együttlétek célja legtöbbször a mozgásfejlesztés, a szellemi-lelki egészség megőrzése, valamint a kommunikációs készségek fejlesztése. Ilyen módon a társas kapcsolatok kiépítése is finomítható, újrahangolható.

A foglalkozásokon függőséggel küzdő, tanulási, magatartási zavarokkal birkózó, értelmi akadályozottsággal élő személyek egyaránt részt vehetnek. De a terápiás alkalmak sokat segíthetnek azoknak az embereknek is, akik már-már kórosan tartanak a négylábúaktól, illetve valamilyen kórházi kezelésen (többnyire kemoterápia, sugárkezelés) esnek/estek át. Magyarul a rehabilitációs folyamatok támogatása képzett kutya segítő közbenjárásával roppantul eredményessé varázsolható.

Érdemes még azt is megemlíteni, hogy a tréning során a kutyus és a gazdi közöt extra szorossá válik, az amúgy is meglévő kapocs. A képzés ugyan csak fél éves, ám a hat hónapon át tartó, fokozott odafigyelés, olyan ráhangolódáshoz vezet, ami soha nem látott magaslatokba emelheti a párost. Amúgy a négylábú számtalan jópofa, nem egyszer szórakoztató vezényszót sajátíthat el, s a trükkök megtanulása sem ritkaság.

Milyen is az a hamisíthatatlan habilitációs kutya habitus?

Ahogy azt már fentebb említettük nem minden kutyus alkalmas erre a különleges feladatra. S nem azért, mert esetlegesen intelligencia terén nincs meg a megfelelő kapacitás. Egy jó képességű, de kezelhetetlen eb bármennyire is zseniális, terápiában nem alkalmazható. Ott ugyanis alapvető elvárás a nyugodtság, az engedelmesség, és a türelmes, békés jelenlét. Egy ide-oda pattogó, nyughatatlan négylábú, bár sugározhat magából temérdek mennyiségű szeretetet, mégsem megfelelő erre a célra. Elegendő csak abba belegondolni, hogy mi történne akkor, ha egy kutyáktól rettegő résztvevőhöz odaugrana egy kellőképpen lelkes eb. Hiába a lelkesedés, ha a páciens közben halálra rémül. Szóval a kezelhetőség alapvető elvárás.

A nyugodtság nem azt jelenti, hogy a kutyusnak mindig zen állapotban kell lennie. Ez abszolút nem életszerű. Viszont amíg a foglalkozás tart, addig a harmonikus kisugárzás fenntartása kulcsfontosságú.

A kedves kinézet is sokat jelenthet, főleg ha az első látás alapján felszínre törő reakciók sokat nyomnak a latba. Márpedig többnyire mindenkiben megszületik egyfajta kép a terápiás ebről, ami ha pozitív, akkor már beljebb is vagyunk. Viszont ha már a kezdetek kezdetén tartózkodás övezi a foglalkozást, akkor kifejezetten nehézkessé válhat az előre haladás.

Mosolyra fel!

A kutyák jelenléte gyógyító hatású. Erről nagyjából a világ összes gazdija tanúskodhat. Függetlenül mindenféle képzettségtől. Hogy mi a titkuk, az a mai napig rejtély, de vélhetően mindennek köze van a szeretettel teli, elfogadó kisugárzáshoz, ami a négylábúakból alapjáraton árad. Ha ehhez még specifikus, célirányos tréning is társul, akkor minden adott egy olyan életút bejárásához, ami számolatlan csodát tartogat.

A terápiás foglalkozás során lelki gátak szakadhatnak át, ami nem egyszer könnyítő sírással is együtt járhat. Viszont általánosságban a cél a mosolygás, a nevetés, a felszabadultság, azaz örömteli lelki állapot elérése. Aminek a megőrzése, minél többször megélhető, annál könnyebb és magától értetődőbb.

A gazdi személyisége is sokat hozzáadhat a sikerhez, s pontosan ezért annyira fontos a kiégés elkerülése. A lelki egészség fenntartásához elengedhetetlen a határhúzás képességének elsajátítása és gyakorlása, valamint a töltekezés. Így az energia raktárak újra és újra zsúfolásig tölthetőek, ezáltal megakadályozva a teljes fizikai-szellemi-lelki kimerülést. Hiszen harmónia csak akkor biztosítható, ha ez a három terület egyenlő mértékben kiegyensúlyozott.